Sziasztok! Itt is a rész!:)
Valahol tudtam,hogy igaza van Justinnak..
Annyira bonyolúlt ez. Apámnak miért kellett megölnie? Miért nem hagyta,hogy tovább éljem az életem? Miért?...
Csak úgy 'sétáltam' az üres utcákon és a megoldáson gondolkoztam. Ezer és ezer ötlet futott végig agyamban...de egyik sem tudnak segíteni..
Talán amit Justin mondott,hogy valami médium talán tudna segíteni./Aki nem tudná a médium,az olyan ember aki tud beszélni a halottakkal./
Össze szedtem a gondolataimat,és Justin házához siettem.
-Justin?! Nagyon reménykedtem abban,hogy hallja amit mondok és talán még látni is látni fog.
-Cannadis? Jött ki életem szerelme,a konyhából. Ez furcsa ő sosem tudott főzni,de most mégis olyan érzésem van mintha főzne. -Itt vagyok! Látsz engem? Justin kétségbe esett arcával találtam magam szemben.
-Nem Cannadis nem látlak! De tudom,hogy itt vagy elöttem.! Érzem.
Elmosolyodtam.
-Igen,pont itt állok elötted. Felemeltem a kezem és ráhelyeztem Justin meleg kézfejére,tekintettünk egyszerre tért az említett helyre.-Cannadis te vagy az?
Hát érezte..
-Igen én vagyok,mikor ott hagytalak a parkolóba akkor rájöttem,hogy igazad van! Nekünk felkell keresnünk egy médiumot,aki talán tud majd nekünk segíteni!
-Igen igazad van! Bár az ötlet adó én voltam.valld be,hogy van eszem. Pimaszul mosolygot ilyenkor általában mindig egy hatalmas puszit nyomtam arcára. Most jöttem rá,hogy mennyire hiányzik. mindignyomtam volna puha arcára
